Kedveskéim!
Az elmúlt órán meséltem nektek Tóth Árpád életéről és elemeztük az Esti sugárkoszorú című versét szóban.
Másoljátok le a vázlatot a füzetetekbe!
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Tóth Árpád verseiben szívesen jelenítette meg az átmeneti napszakokat. Itt az alkony varázsát örökítette meg. A látványt fokozatosan felváltja a látomás.
Az Esti sugárkoszorú nemcsak hangult vers, hanem szerelmi vallomás is. Feleségéhez írta, hat évvel házasságkötésük után. A félhomályban a lírai én istennőnek látja szerelmét.
Az alkonyi derengésben minden másként viselkedik, mint a nappali megvilágításban.
A költő kedvelt kifejezőeszközei a SZINESZTÉZIA (érzékek összekavarása). Az árnyak úgy zuhantak, mintha testük volna, a fények illattá és csenddé alakultak át.
Mintha a tárgyak lelke válna érzékelhetővé " A dolgok esti lélekvándorlása"
A versben a zenei hatások: Feltűnően gyakoriak a puha, lágy hangok (h,l,j,n és ny)
Többször találkozhatunk alliterációval " fények földi mása.
A líra legfőbb hivatása, hogy a jól rögzített pillanatban megéreztesse az örök érvényű érzést.
A vázlatodat küldd el a Teams irodalom mappádba!
Olvassátok el a TK.74-76.o Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem- A rossz tanuló felel
A következő órán erről fogunk beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése