Irodalom

 

 Kedveskéim!

A mai irodalom órán a Teamsban találkozunk 11 órakor.

 Téma: József Attila élete és munkássága

 

 

Szép napot! 

                                                                    Anikó néni

Irodalom

 Kedveskéim!

 

A mai órán egy szövegértést fogtok megoldani, ami jegyre megy 60 perced van a kitöltésre.

A szöveget itt találod, de a feladatlapba is feltöltöttem, lehet, hogy innen könnyebben boldogulsz.

A dolgozatot ITT találod.

A dolgozat linjét is ide illesztem, ha a felette lévő nem működne. 

https://redmenta.com/?solve&ks_id=1130272548

 

Olvassa el figyelmesen az alábbi szöveget, majd válaszoljon a kérdésekre!

Egyes feladatok végén zárójelben adjuk meg a megoldást segítő bekezdés számát.

 

A fénysebesség mérése

(1)Einstein még csak nyolcéves volt, amikor 1887-ben két amerikai tudós, Morley és Michelson olyan kísérletsorozatba kezdett, mellyel megpróbálták pontosan meghatározni a fény sebességét, hogy egy fix viszonyítási állandót nyerjenek az egyes események időpontjának és a tárgyak térbeli távolságának a méréséhez. [...] valami stabil viszonyítási alapra feltétlenül szükség volt.

(2)Morley és Michelson kísérletüket egy Maxwell nevű kortárs fizikus elméletére alapozták. Maxwell nézetei szerint a fény állandó sebességgel halad a világűrben az általa „éter”-nek nevezett láthatatlan közegben keletkező hullámok révén. Ő volt az első tudós, aki 1865-ben részletes magyarázatot próbált adni a fény keletkezéséről – és aki még azt is kiszámította, bár bizonyítani még nem tudta, hogy milyen sebességgel halad a fény.

(3)Morley és Michelson elfogadta a feltételezést, hogy a világűrt az „éter” tölti ki, mivel ez az anyag mindenütt egyforma, így a fény egyenletes sebességgel halad rajta keresztül. A kérdés csak az volt, hogyan lehetne megmérni, hogy milyen gyorsan mozog a fény. Volt azonban Maxwell elméletével kapcsolatban egy másik tisztázatlan probléma is. A világűrt kitöltő éterben a keresztülhaladó Föld nem gerjeszt-e valamiféle „szelet”, amely felgyorsítja vagy lelassítja (mozgásirányától függően) a hozzánk érkező fénysugarakat?

(4)Morleynak és Michelsonnak az az ötlete támadt, hogy tükrökkel visszavert fénysugarakat fognak vizsgálni: egyes tükrök arrafelé néznek majd, amerre – feltehetően – a Föld mozog az éteren keresztül, más tükrök pedig az ellenkező irányba, míg néhány további tükröt az oldalról érkező fénysugarak visszaverésére állítottak be. Így akarták azt megvizsgálni, hogy a különböző irányokban haladó fénysugarak milyen gyorsan mozognak. Úgy gondolták, ha majd összehasonlítják az adatokat, kiderül, hogy a fény sokkal gyorsabban halad az éteren keresztül, ha a Földdel megegyező irányba mozog, és sokkal lassabban, ha ellentétes irányból érkezik. Mindez a gyakorlatban meggyőzően bizonyíthatta volna Maxwell éterelméletének helyességét.

Váratlan eredmény

(5)Az éterről szóló eredmény azonban hamisnak bizonyult. Morley és Michelson ugyanis azt tapasztalta, hogy a fény sebessége azonos, bármilyen irányból is érkezzenek a sugarak. A fizikusokat világszerte nagyon meglepte ez az eredmény, és nem tudtak rá megfelelő magyarázatot találni. Nem volt-e valami hiba a kísérletben? Vagy Morley és Michelson mérőeszközei romlottak volna el? Netán a fizika fennálló törvényei tényleg pontatlanok lennének? Senki sem tudta, hogy pontosan mit gondoljon erről.

(6)A kísérlet következtében számos tanulmány jelent meg, tudományos művek egész sora próbálta újraértelmezni és kiegészíteni Maxwell éter- és fényhullámelméletét. Einstein még a zürichi Műszaki Főiskola hallgatójaként ismerkedett meg ezekkel. Ez volt az egyik olyan témakör, amely miatt vitába keveredett Weber professzorral. Úgy érezte, hogy Webernek foglalkoznia kellene az óráin azokkal a kérdésekkel is, melyek a matematika és a fizika terén legújabban felvetődtek. Einstein maga mindent elolvasott Morley és Michelson kísérletéről, és átnézte a váratlan eredményt magyarázni próbáló munkák jelentős részét is

Einstein válasza

(7)Morley és Michelson kísérletei nyomán felvetődő kérdésekre Einstein 1905-ben fogalmazta meg a maga válaszát. Júniusban közzétett egy tanulmányt, melyben olyan új elméletet fejtett ki, ami később alapjaiban változtatta meg a világról alkotott képet.

(8)Einstein érvelése szerint a kísérlet váratlan eredményét alapvetően két dolog magyarázza: egyrészt az, hogy nem létezik az „éter”, másrészt pedig az, hogy egy konkrét sebesség mérése a megfigyelő és a megfigyelt dolog sebességének egymáshoz való viszonyától függ ugyan, a fény azonban az az egyetlen dolog, ami állandó sebességgel rendelkezik. Az, hogy a fény sebessége mindig állandó, más szavakkal azt jelenti, hogy a fénnyel kapcsolatos tér és idő mindig azonos mértékben változik – tehát a fénysugarak nem gyorsulnak és nem lassulnak.

(9)Nem Einstein volt az egyetlen tudós, aki vitatta az éter létezését. Az atommal, az akkor ismert legkisebb részecske kutatásával foglalkozó kortárs fizikusok is hasonló következtetésre jutottak saját vizsgálati eredményeik alapján.

Forrás: Fiona MacdONaLd,Albert Einstein. A különc fizikus, akinek relativitáselmélete forradalmasította a világegyetemről kialakított képünket, Tálentum Kiadó, Budapest, 1994.

 

 

Irodalom

 Kedveskéim!

A mai órán a Teamsban találkozunk 11 órakor.

 

Téma: Szabó Lőrinc munkássága

 

Szép napot!

 

                                                    Anikó néni

Irodalom

 

 Kedves Diákok!

A mai órán a teamsban találkozunk 10 órakor.

Téma: Szabó Lőrinc élete és munkássága

Szép napot!

                                                                                Anikó néni

Irodalom

 Kedves Diákok!

A mai órán a teamsban találkozunk 11 órakor.

Téma: Szabó Lőrinc élete és munkássága

Szép napot!

                                                                                Anikó néni

Irodalom

 Kedveskéim!

A mai órán témazárót fogtok írni. Csak a mai napon tudod kitölteni 10 óra és 17 óra között. Ha megnyitottad a dolgozatot onnantól számítva 45 percig írhatod, utána lezár a rendszer.

 

A dolgozatot ITT találod.

A linket is mellékelem, ha máshogy nem megnyitható:

https://redmenta.com/?solve&ks_id=104090630

 

Jó munkát! Ügyes légy!

 

Anikó néni 

Irodalom

 Kedves Osztályom!

Az előző órán megismerkedtünk Kosztolányi Dezső életével  és munkásságával. Olvastunk tőle lírai alkotásokat. A mai órán egy kisepikai alkotásával fogtok megismerkedni.

Téma: Kosztolányi Dezső: A kulcs című novella

1. feladat 

Olvasd el a novellát!

A kulcs

Egy tízéves kisfiú odalépett a kapushoz.

- Hol van, kérem, az illetékosztály?

- Harmadik emelet, 578.

- Köszönöm szépen - mondta a kisfiú.

Nekivágott a rengeteg épületnek, mely kongó folyosóival, zord, penészes boltozataival úgy terjengett körötte, mint ismeretlen világ. Iramodott a különböző lépcsőkön, hármasával hágva a fokokat. Fölért a harmadik emeletre.

Itt ide-oda bolyongott. Nem találta az 578. ajtót. A számozás 411-ig haladt, aztán elakadt, s hiába járta végig a folyosót többször is, az 578. ajtónak nem volt se híre, se hamva.

Amikor már percekig tévedezett, szembe jött vele egy testes, őszbe csavarodott öregúr, iratokkal hóna alatt.

A kisfiú tisztességtudóan leemelte sipkáját.

- Kezét csókolom, Szász bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok.

- Pista - ámuldozott az öregúr -, jaj, de megnőttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pista?

- Édesapámat keresem.

- No várj - szólt az öregúr. - Majd odavezetlek.

Az öregúr megindult lassan, súlyos elefántlépteivel. A fiúcska hajadonfőtt követte, s oldalról rásandított, kíváncsian. Szász bácsi gondokba merülve ballagott. Többé egy árva szót se szólt.

Ő is a 411. ajtóig ment, de ott benyitott, áthaladt egy irodán, ahol álló-íróasztalnál hivatalnokok körmöltek, fölrántott egy ajtót, lefelé botorkált három rozoga falépcsőn, egy fából eszkábált, homályos, villannyal világított átjáróra ért, mely a törzsépületet az új épületszárnnyal ragasztotta össze, s ezen a hosszú, poros, döngő átjárón bandukolt sokáig, mintha a világ végére igyekeznék, majd miután fölmászott három rozoga falépcsőn, kijutott egy szűkebb, de tisztább és világosabb folyosóra. Ennek végén egy ajtóra mutatott, mely szemöldökfáján három számot viselt: 576., 577., 578.

- Itt van - mondta. - Szervusz.

Pista megvárta, míg eltűnik szeme elől szótlan, de készséges kalauza, aki elefántlépteivel visszafelé gurult azon a végeérhetetlennek tetsző úton, melyet az imént együtt tettek meg.

Aztán szemügyre vette magát egy nyitott ablak üvegén. Nyálazta tenyerét, simította vele szőke haját. Harisnyája lógott, nem takarta el a rövid nadrág, ezért harisnyáját fölfelé húzogatta, nadrágját lefelé. Harisnyája egy helyütt foltos is volt, egy helyütt lyukas. Cipője pedig poros. Ezt zsebkendőjével törülgette.

Még nem járt itt. A hivatalról sokat hallott. Apja mindig ezt hajtogatta: „a hivatal, a hivatal, a hivatal". Anyja is: „szegény apád a hivatalban, a hivatalból, a hivatalért". A Hivatal úgy vette körül, mint holmi rejtélyes, mindenütt jelenlevő, ünnepélyes, szigorú, fényes és megközelíthetetlen valóság. De eddig nem látta. Semmiféle ürügyön nem juthatott ide, mert apja minden próbálkozása elől kitért, nem szerette, ha ott zaklatják, azon a véleményen volt, hogy „nem gyermeknek való", és „ami nem gyermeknek való, az nem gyermeknek való". Vele különben se lehetett tréfázni.

Izgatottan nyitott be az 576., 577. és 578. ajtón.

Egy teremben ember ember hátán szorongott, várakozók nyája, s hátul a farács mögött hivatalnokok görnyedeztek, bezárva, mint a rabok. Pista nyújtogatta a nyakát. Jobbra egy kisebb szoba volt, melynek ajtaját nyitva hagyták. Ide lépett be.

- Takács István urat keresem - fordult egy fiatalemberhez, aki tízóraizott.

- Balra - utasította a fiatalember, s anélkül hogy rátekintene, beleharapott kolbászába.

Pista a terem tömegén átfurakodva, a bal szobába tartott, mely pontról pontra hasonlított az előbbihez.

Itt egy nagy íróasztalt látott. Annál se apja ült, hanem egy nyakig kopasz úr. De már megismerte apja szőke-deres haját, izmos tarkóját. Háttal ült neki, egy falhoz támaszkodott kis íróasztalnál, a sarokban.

Lábujjhegyen közeledett feléje. Az íróasztalnál nem tudott tovább jutni a könyvek fölpolcozott halmától. Mélyen meghajolt. Apja nem vette észre. Zavarában köhögött.

- Kezedet csókolom, édesapa.

- Mit akarsz? - kérdezte Takács.

- Anya küldött.

- Miért?

- A kulcsért.

- Miféle kulcsért?

- A kamrakulcsért. Azt hiszi, magaddal hoztad, tévedésből.

- Mindig zavartok - fakadt ki Takács, és fölkelt. Turkált a zsebeiben. Az asztalra csapott egy cigarettatárcát, egy papírba csomagolt vajas zsömlét, egy szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet meg egy zsebkendőt.

- Nincs - állapította meg dühösen -, nincs. Keressétek otthon.

Pista lesütötte szemét. Az íróasztalt nézte, a kis, nyomorék, hektikás íróasztalt. Nagyobbnak képzelte. Legalább akkorának, mint a másikat, amelyiknél a kopasz írt.

Takács egymás után forgatta ki zsebeit is, s közben, hogy haragját hűtse, pirongatta fiát.

- Aztán hogy jössz ide, tisztességes emberek közé? Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A cipőd, a harisnyád. Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad?

- Ez a fiad? - kérdezte a kopasz.

- Az - dörmögött Takács. - Haszontalan. Mindig kódorog. A labdán jár az esze, nem a könyvön.

- De most szünidő van - jegyezte meg a kopasz. - Vagy tán megbukott?

- Majdnem - sóhajtott Takács.

Ekkor a nadrágzsebéből a padlóra hullt a kamrakulcs.

- Ott van - szólt Takács.

Pista a kulcs után ugrott, fölemelte, s indult.

Künn azonban, a teremben, egyszerre többen kiáltották:

- Takács, Takács.

Olyan izgalom támadt, mintha tűz ütött volna ki. Sokan megjelentek az ajtóban is, s a csoportban végre feltűnt az izgalom okozója és magja: egy fürge, incifinci úr.

Takács, aki éppen visszadugdosta kifordított zsebeit, a földig bókolt.

- Parancsoljon, méltóságos uram.

A kis ideges emberke átnyújtott neki egy papírlapot, melyre kék irónnal néhány szám volt írva.

- Takács - rendelkezett -, gyorsan hozza át nekem ezeket az iktatóból.

- Azonnal, méltóságos uram - olvadozott Takács.

Máris rohant úgy, ahogy volt, kalap nélkül.

A szobában csönd volt. Az a csoport, mely a főnököt idáig kísérte, mint testőrsége, szétoszlott. Mindenki buzgón dolgozott.

A főnök le-föl sétált csikorgó gomboscipőjében. Várta vissza Takácsot, az okmányokat az iktatóból. Unalmában egy képet nézegetett a falon. Fölvett egy könyvet az állványról, kinyitotta, nagy zajjal visszadobta. Érzett, hogy itt ő a házigazda, az úr.

Pista, aki a főnök érkezésekor a zűrzavarban nem tudott kijutni az ajtón, itt rekedt. Egy darabig az íróasztal mellé lapult, majd letelepedett az ott púposodó könyvhalomra, s harangozott lábaival.

Figyelte a főnököt.

Ez az apró emberke egy furcsa madárhoz hasonlított. Mozgékony orrán erősen villogott a csíptető. Kis feje volt, középütt elválasztott, gyér ezüsthajjal. Kezeit összedörzsölte, s ekkor száraz, idegesítő, érdes hang hallatszott, mint amikor üvegpapírral sikálnak valamit.

Egyszerre megállt a kopasz íróasztala előtt, s ezt kérdezte:

- Ki itt ez a gyerek?

- Takács kartárs fia - felelte a kopasz.

A főnök hallgatott. Tovább folytatta sétáját. Amikor Pista elé ért, megszólította:

- Hogy hívnak?

- Takács Istvánnak - felelte csengő hangon és bátran Pista, aki már talpra ugrott, s feszesen kihúzta magát.

- Hányadikba jársz?

- Második gimnáziumba.

- Milyen a bizonyítvány?

- Nem valami fényes.

- Hogyhogy?

- Van egy elégséges is.

- Miből?

- Latinból.

- És a többi?

- Jeles. De van egy jó is. Számtanból.

- Mi akarsz lenni?

- Még nem tudom - mondta Pista szünet után, vállát vonogatva, szemérmesen.

- No mégis?

- Repülő - vallotta be Pista, halkan.

- Repülő? - kérdezte a főnök hangosan és csodálkozva. Miért éppen repülő?

Pista válaszolni készült erre a nagy és nehéz kérdésre, amikor lélekszakadva jött vissza apja. Fakó homloka verejtékezett. Néhány, zsineggel összekötött ívet nyújtott át a főnöknek:

- Méltóztassék parancsolni.

- Köszönöm - szólt a főnök, de nem rá tekintett, hanem erre a lelkes, piros arcú kisfiúra. - Elbeszélgettünk a fiával - újságolta Takácsnak, mosolyogva. - Kedves, értelmes fiúcska. Úgy látszik, jó tanuló is.

- Igen, méltóságos uram - lelkendezett Takács -, iparkodó, szorgalmas gyermek - és fiára pillantott. - Most siess haza, fiacskám, édesanyád vár - és átölelte, megcsókolta. Szervusz, Pistukám.

Pista fülig vörösödött, meghajolt mindenki előtt, de előbb édesapja előtt, s már ment visszafelé a hosszú úton, az új épületszárnyon, a homályos átjárón, a zegzugos folyosókon, a kanyargó lépcsőkön. „Pistukám" - tűnődött. Miért hívott így? Otthon sohasem nevez így. Aztán arra gondolt, hogy az íróasztala a falnál áll, egész hátul, a sarokban, s olyan kicsike, de azért nagy, nagyobb, mint a főnök, legalább egy fejjel nagyobb.

Ezek a gondolatok összekuszálódtak. Arca és füle égett. Szorongatta izzadt kezében a kulcsot. Boldog volt, zavart, nyugtalan és riadt. Amint ment, ment azon a döngő átjárón, a sóhajok hídján, ajtókat nyitogatva és csukogatva, eltévedt. Egy negyedórába telt, míg kiért a széles főlépcsőre, s megpillantotta a főkaput a tűző, nyári napfényben, s a kapus aranypaszományos sapkáját.

A kapus megállította.

- Mi az, kisfiú, te sírsz? Ki bántott téged? - vallatta.

- Senki - szipogta, és az utcára szaladt.

A sarkon megtörölte könnyektől csorgó arcát. Aztán szaladt-szaladt, a kulccsal a kezében, hazáig.

 

1932

 

 

Hangos könyvbe  is meghallgathatod ITT 

 

 

2. feladat

 

Másold le a vázlatot a füzetedbe!

 

                                                Kosztolányi Dezső: A kulcs

 

A novella főhőse egy kisfiú (Pisti), aki a kamrakulcsért keresi fel apja hivatalát. a kisfiú képzeletében a hivatal az apa személyének fontosságával kapcsolódik össze. A történet a mítosz eltűnésének lépésein visz keresztül. A fiú fokozatosan megismeri a valóságot. Az apjával való találkozás tovább rombolja a hivatal mítoszát. A novella végén a gyermek visszatér a saját gyermeki világába, de lelkében valami megváltozott, szertefoszlottak a gyermeki illúziók. 

  

3. feladat

Válaszolj a kérdésekre a füzetedbe!

a, Mit gondol Pista a hivatalról? Milyennek ismeri meg?

b, Mit tudunk meg az apáról a hivatalbeli hivatalbeli találkozás előtt?

c, Milyen csalódások érik a gyereket az apával kapcsolatban?

d, Milyen szembetűnő ellentmondásokat figyelhetünk meg az apa viselkedésével?

 

4. feladat

A megoldást írd le a füzetedebe!

  a, Döntsd el az állításokról, hogy igazak vagy hamisak! Ha az igaz állítások betűjelét alulról összeolvasod, egy szót kapsz megfejtésnek.

 

A kisfiú először a kapustól kért útbaigazítást.                                    L

A 411-es ajtó után nem tudta, merre kell továbbmenni.                     A

Szász bácsi nem tudta eligazítani az épületben.                                 K

Pista mielőtt benyitott az iroda ajtaján, rendbe szedte magát.            T

Pista még soha nem járt az apja munkahelyén.                                  A

Apját a jobb oldali szobában találta.                                                   D

Takács dühösen fogadta a fiát.                                                            V

Takács fölényesen beszélt a főnökével.                                               S

A főnök megdicsérte Pistát.                                                                 I

Édesapja hidegen köszönt el tőle.                                                        É

A fiú sírva hagyta el az épületet.                                                         H

 

 

Megfejtés:.................................................................

 

 b, Írj egy-egy mondatot a megfejtésről a főnök, az apa, a fiú, a kapus és Szász bácsi szemszögéből!

A füzetedbe írd a válaszokat!

Főnök:...................................................................................................................................................

Apa:......................................................................................................................................................

Pista:....................................................................................................................................................

Kapus:....................................................................................................................................................

Szász bácsi:...........................................................................................................................................

 

A füzetedet fotózd le a vázlattal és a feladatok megoldásaival! Töltsd fel a fotót a teams irodalom mappádba, jegyet kapsz a munkádra.

 

Jó munkát!

                                                                                            Anikó néni

  

Irodalom

 Kedves Diákjaim!

A mai órán a Teamsben találkozunk 11 órakor.

 

Témák:

-Szóbeli felelet: Juhász Gyula: Milyen volt....-memoriter

Aki lefelelt, az lemásolja Kosztolányi Dezső életét és munkásságát!

 

Kosztolányi Dezső

(1885-1936)

A vajdasági Szabadkán született 1885-ben. Apja igazgató volt a szabadkai gimnáziumban, s Kosztolányi is itt végezte a gimnáziumot. Később Pesten a bölcsészkaron tanult, ahol szoros barátságot kötött Juhász Gyulával és Babits Mihállyal.

Költői, novellaírói, újságírói és műfordítói munkássága korán kibontakozott. A Nyugat első nemzedékéhez tartozik. Írótársaihoz hasonlóan ő is elítélte a világháborút. Súlyos igazságtalanságnak tartotta a Trianoni békeszerződést, melynek következtében szülővárosát is más országhoz csatolták.

Írói rangját nemcsak a Nyugatban, hanem országszerte elismerték.

Leismertebb regényei: -Néro, a véres költő

                                    -Aranysárkány

                                    -Édes Anna

Verseit és prózáit olvasva úgy érezhetjük, hogy a legbizalmasabb titkai avat be minket.

Kosztolányi legfőbb eszménye a humanizmus: az emberi értékek tisztelete, elsősorban az egyéniséget emeli ki.

Versei: A 20.század elején nagy fejlődésnek indult a lélektan. A gyermekkor élményei, megrázkódtatásai kihatnak a jelenre.

Életművében 3 fő alkotói szakaszt különítünk el:

1. Sejtelmes hangulatok és gyerekkori emlékek

2. Köznapiság

3. Az élet ünneplése és búcsúztatása

 

A vázlat fotóját kérem töltsétek fel a Teams irodalom mappátokba!

Olvassátok el a Tk.64-65.o a verseket!

-És látom őt, a Kisdedet....

-A rút varangyot véresen megöltük...

-Ez a beteg, borús, bús, lomha Bácska...

Jó munkát!

                                                                                            Anikó néni

Irodalom

 Kedves Osztályom!

A mai irodalom órán önállóan fogtok dolgozni. 

Az előző órán meséltem nektek Juhász Gyula életéről és munkásságáról, illetve szóban leelemeztük Juhász Gyula: Milyen volt... című versét

Keddre kérem kívülről megtanulni a Milyen volt....című verset Tk. 58.o.

1. feladat

Másold le a füzetedbe a vers elemzését!

 

Juhász Gyula: Milyen volt....

A verset Sárvári Annához írta. A hölgy Juhász Gyula számára csak plátói szerelem maradt. Az Anna-versek egyik legnépszerűbb szerelmes verse.

Anna vonásai már elmosódtak a lírai én emlékezetében, de a természet szépsége mindig a lányt idézi fel.

Búzaföldek=haja szőkesége

Őszi ég kékje=szeme színe

Tavaszi szellő=hangja

Ezek nem egyszerű hasonlatok, hanem párhuzamok.

A képeken Sárvári Anna látható.

2. feladat

Hallgasd meg Juhász Gyula: Anna örök című versét!

 

 

 3. feladat

 Ellenőrizd a tudásod! Mennyire ismered JUhász Gyula életét?

Addig csináld míg hibátlan nem lesz!

 

4. feladat 

Teszteld az arckép memóriádat! Addig csináld , míg hibátlan nem lesz!

Jó munkát!

                                                                    Anikó néni