Irodalom

Kedves Gyerekek!

Még mindig folytatjuk Petőfi költészetét.

Újabb verssel ismerkedünk meg:

Petőfi Sándor: XIX. század költői

Először is hallgasd meg ITT ill. TK. 63. oldalon olvashatjátok a verset.

Olvasd végig a verselemzést, majd másold le a füzetedbe a vázlatot!

A vers 1847 januárjában keletkezett. Ez a vers Petőfi legismertebb ars poeticája. Olyan mű, amely a költő művészi hitvallását, a költészet és a költő feladatát mutatja be.

A vers központi gondolata: Mi a költő feladata? Magyarországon sajátos módon fonódott össze történelem és költészet. A költők kiemelt feladata volt, vezetni népet, segíteni őket uralomra jutni a politikában.

"Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek."

A reformkor végén már kialakult a két nagy párt a politikában: a haladók és a maradiak. Petőfi ebben a versében egy újfajta költői magatartást mutat be: az a reformkori költő az ideálja, aki a haladó eszmék mellett kötelezi el magát, és költészetévek is ezt támogatja. 

Kétféle művészi magatartásformát mutat be. Az igaz költő, aki a közösséget, a hazát, a haladást szolgálja. Vele szemben áll a hamis próféta, aki csak a saját problémáival foglalkozik, aki szeretné, ha Magyarországon nem változna semmi. 

Az 1. versszakban éles hangon, szenvedélyes stílusban utasítja el azt a költőt, aki a verseiben csak saját magával, saját érzéseivel, problémáival foglalkozik (eldalolni saját fájdalmad, s örömed). A költészet fontosságára utal a több ezer éves jelkép, a lant (húrok pengetése), amellyel eredetileg az istenek hangszere volt (Apollón), majd az istenekhez szóló imák eszköze.

A 2. versszakban az ideális magatartás bemutatásához Petőfi egy bibliai hasonlatot alkalmaz. Mózes szerepét emeli ki, akinek szintén az volt a feladata, hogy vezesse a népet.

Mózest jelölte ki az isten arra, hogy kivezesse a zsidó népet az egyiptomiak fogságából, ahol rabszolgaként éltek és dolgoztak. 

Petőfi metaforája egyértelmű. Ahogy Mózes sem választhatott, ahogy kötelessége volt minden nehézségen keresztül kitartani a nép mellett, ugyanúgy kötelező a költőknek is vezetni a népet, kitartani mellettük jóban-rosszban. Petőfi egy teljes metaforával teszi egyértelművé ezt a képet

"Újabb időkben isten ilyen

 Lángoszlopoknak rendelé

 A költőket, hogy ők vezessék

 A népet Kánaán felé."

A 3-4. versszakban visszatér a költő a hamis próféták bemutatásához, és egyúttal szenvedélyes átkot is mond rájuk.

"Átok re, ki elhajítja / Kezéből a nép zászlaját,

 Átok reá, ki gyávaságból / Vagy lomhaságból elmarad"

A hamis próféták ellen szenvedélyes hangon kel ki. A felkiáltások (ne fogjon, átok reá, hazugság), az ellentétek (tűzön-vízen), a halmozások (küzd, fárad, izzad, hazugság, szemtelen hazugság) mind a szenvedélyesség kifejezését segítik. Ezekkel akarja meggyőzni Petőfi a népet, a többi költőt az igazáról. A szónoki fogások alkalmazása az őszinteséggel párosul, ezért hiszünk Petőfinek.

Az 5. versszakban jutunk el a legfontosabb gondolatokhoz. A költő célja és feladata, megmutatni a haladás útját; vezetni a népet a gazdasági jólét, a jogegyenlőség és az iskolázottság felé.

"Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet,

 Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet,

 Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán"

A sorok elején ugyanaz a kifejezés ismétlődik (=anafora). Ezzel az ismétléssel segít kiemelni a legfontosabb célokat.

Az egész vers rendkívül mozgalmas, forradalmi hangvételű. Sok a felszólító mondat, a felszólító módú igealak, a forradalmi hatású szavak (Előre hát).

Az utolsó, a 6. versszak váratlanul teljesen másféle hangot üt meg. A hangvétel lágyabbá válik a sok -l, -m, -gy hang segítségével (virágkötéllel, selyempárnán, szelíd, lágy, csókkal, halál). Azt mutatja be ez a versszak, hogy az utókor hogyan fogja megköszönni a költőknek az áldozatvállalást. 

Hangvétele szelíd és ünnepélyes. Ezzel teljesedik ki a vers műfaja: óda (emelkedett, ünnepélyes téma és hangvétel).

A zárókép azt sugallja, hogy aki a felvállalja a lángoszlop szerepét, aki vállalja költők feladatát és sorsát, az nyugodtan halhat meg, mert emléke tovább él majd a hálás utódokban.

Vázlat!

Petőfi Sándor: XIX. század költői

A vers 1847 januárjában keletkezett. Ez a vers Petőfi legismertebb ars poeticája. Olyan mű, amely a költő művészi hitvallását, a költészet és a költő feladatát mutatja be.

A vers meghatározó motívuma a Mózes-párhuzam, a költői, művészi szerep prófétasággal való azonosítása. A prófétaszerep Petőfi értelmezésében nemcsak az alkotásra vonatkozik, hanem az aktív cselekvésre is.
 A művész, a költő feladata részt venni a világ átalakításában.
Hangsúlyozni kell, hogy ez a program alkalmi jellegű, időhöz kötött: a kor, az adott történelmi szituáció indokolja ezt a fajta szerepvállalást, szerepértelmezést.

A XIX. század költőia felismerés és elfogadás, a történelmi helyzetből fakadó küldetés felismerésének és vállalásának a verse. A költemény záró szakaszában jelenik meg az a motívum, mely a később írt költeményekben is gyakran fölbukkan: az akart és remélt igazabb jövő távlatos megjelenítése, a jelen áldozatvállalásának, a küzdelemnek csak a távoli jövőben lesz eredménye.


Jó munkát!


Üdv: Anikó néni